Dojonk rövid története
1998 szeptemberében a Pestszentimrei Művelődési Ház egy munkatársa megkeresett és egyben felkért arra, hogy indítsak el egy Aikido foglalkozást náluk. A felkérést örömmel elfogadtam és bele is kezdtem annak szervezésébe. Egy hónappal a felkérés után egy 15-20 fős csoport jött össze, akiknek egy kis előadást és demonstrációt mutattuk be. A találkozó után elegendő jelentkező lett a foglalkozás beindításához.
A kezdetek nagyon nehezek voltak, hiszen a dojonak mindössze négy darab szőnyege volt, amin gyakorolni lehetett és a kényelmetlenség miatt ezeket is csak az esések gyakorlásához használtuk fel. Az eltelt évek során viszont ezek a hiányosságok megszűntek, így a gyakorlások a napjainkban élvezetessé váltak. Jelenleg 100nm szőnyeg felületen gyakorlunk kezdők, haladók és gyermekekkel együtt, segítve egymást az Aikido-ban való fejlődésben. A 98-as fennállásunk óta több mester tanulónk képződött, akikre külön büszkék vagyunk.
Dojonk a kezdetekkor az Aikidosok Magyarországi Egyesületének a tagja volt, amelyből néhány év múlva kiléptünk és egy szervezethez sem tartozva gyakoroltunk tovább.
2001-ben találkoztam Szabó Balázzsal az MKDE (Magyarországi Kobayashi Dojok Egyesülete) vezetőjével, aki abban az időben ugyan abban a dojoban tartott edzést, ahol én. Egy alkalommal jeleztem Balázsnak azt, hogy csatlakozni szeretnénk az MKDE-hoz, amit az akkori elnökség elé terjesztett, és amelyre az elnökség pozitívan reagált. 11 évet töltöttünk el tagsági formában az egyesületben majd néhányan kiválva létrehoztunk egy új szövetséget mely a Sportági Szövetség a Magyar Aikidoért /SSZMA/nevet kapta.
Dojonk az évek során sikeres kapcsolatokat alakított ki más dojokkal, akikkel közös programokat szervezve támogatjuk, és elérhetővé tesszük a fejlődést minden gyakorló számára. Mi a Mori dojo törekszünk arra, hogy széles körben eljusson mindenkihez az Aikido és annak szellemisége.
Oktatóink
A harcművészetekkel a 80-as évek elején találkoztam először. Pár évig – egészen pontosan 88-ig – egymást követően, Karate-t, Jiu-Jitsu – Aikido keverékét, valamint Judo-t tanultam. A fejlődésemet a honvédség szakította félbe, ahol 18 hónapot töltöttem el.
Aikidot 1990-ben 22 évesen kezdtem el tanulni Dúzs Miklóstól és megbízott oktatójától Urveczky Imrétől, heti háromszor két órában.
1993-ban Dúzs Miklóst felkértem arra, hogy nyisson egy dojot Gödön, amit szívesen fogadott, mivel helyi lakos voltam segédkeztem neki a szervezésben és az oktatásban is. Így már heti 5 edzésen vettem részt. Ugyanebben az évben Miklós belső csoportjába is bekerültem, ahol külön oktatásban volt részem. Ezekben az években született meg bennem az a gondolat, hogy az Aikido átadásának kötelezem el magam.
Mivel szerettem volna egy saját dojot, de még nem volt ehhez megfelelő fokozatom, felkértem Dúzs Miklóst, hogy a szervezetén belül az ő instrukcióinak megfelelően és az ő irányításával nyithassak egy saját dojot. 1994-ben ez az álom megvalósult így megnyitottam első dojomat Dunakeszin.
1995-ben az akkori szervezet által megrendezett edzőtáboron Yokota sensei előtt sikeresen levizsgáztam és megkaptam a Shodan fokozatot.
1996-ban Dúzs Miklós dojo hálózatából kiléptem és az Aikidosok Magyarországi Egyesületének keretei között gyakoroltam és oktattam tovább, melynek Gollo Michael volt az akkori technikai vezetője.
1998-ban az AME által szervezett edzőtáboron Ikeda Masatomi sensei előtt sikeresen levizsgáztam Nidan fokozatra
2001-ben Találkoztam Szabó Balázzsal az MKDE (Magyarországi Kobayashi Dojok Egyesülete) vezetőjével, aki abban az időben ugyan abban a dojoban tartott edzést, ahol én. Egy alkalommal jeleztem Balázsnak azt, hogy csatlakozni szeretnénk az MKDE-hoz, amit az akkori elnökség elé terjesztett, és amelyre az elnökség pozitívan reagált.
2006-ban az MKDE 10-ik évfordulós edzőtáborán sikereses vizsgát tettem Kobayashi Yashuo, Kobayashi Hiroaki és Masuda Manabu senseiek előtt és megkaptam a Sandan fokozatot. Még ebben az évben megrendezett egyesületi közgyűlésen beválasztottak az MKDE elnökségébe. 2013-ban az egyesületi tagságom megszűnt és egy partneri kapcsolat váltotta fel azt.
2011 nyarán, Pécsen sikeresen levizsgáztam Kobayashi Hiroaki sensei előtt Yondan fokozatra.
Számos edzőtáborban vettem részt itthon és külföldön egyaránt, melyek alkalmával a következő Japán mesterektől tanultam: Moriteru Ueshiba sensei, Fujita Masatake sensei, Hosakava sensei, Asai sensei, Ikeda Masatomi sensei, Tamura Nobujoshi sensei, Kobayashi Yashuo sensei, Kobayashi Hiroaki sensei, Masuda Manabu sensei, Yokota sensei, Shirakawa sensei, Igarashi sensei.
Az oktatásban az alapokat és azok fogalmi megértését tartom a legfontosabbnak. Ügyelek arra, hogy ezt valóban megértsék és átültessék a gyakorlatba.
Mivel az alapok mozgáskultúránk építő kövei, így úgy gondolom, hogy a letisztult mozgás ezek megértésétől függenek.
Már több alkalommal sikerült belekóstolnom az Aikido művészetébe. Jelen pillanatban a Mori Dojoban, Gulyás László Aikido mesternél gyakorlom.
Bruce Lee filmek hatására kezdtem érdeklődni a harcművészetek iránt. Tetszett, hogy egy kis vékony ember nagyobb, erősebb embereket tud legyőzni pontosan elhelyezett ütéseivel és rúgásaival, na meg persze hihetetlen gyorsaságával. Csak akkoriban még nem tudta az európai átlag polgár, hogy ebben rengeteg gyakorlás van. Ezután belekóstoltam különböző harcművészetekbe, ami a mások legyőzéséről szólt. De igazából csak egy-két betanult kombinációról és az ember rátermettségéről szóltak, mennyire meri odatenni magát a küzdelemben, ezért nem is nevezném ezeket harcművészetnek. Inkább csak egyéni küzdelemnek, mint például egy ketrecharc.
Az Aikido a Steven Seagal filmek hatására fészkelte be magát a fejembe. Mikor első filmjét láttam tetszett a kifinomultsága, határozott, precízsége, hogy nem ad sok esélyt a megnyíló támadónak. Gondoltam, hogy ez Aikido lehet, mert azért a harcművészeti irodalmakat is szerettem olvasgatni. Seagal hatására meglátogattam egy Aikido klubot, amelynek Dúzs Miklós volt a vezetője. Ő vezetett be az aikido szellemiségébe és erősen hangsúlyozta, hogy a testet és a „ szellemet vagy lelket…”, ki minek nevezi, együtt kell fejleszteni. Gondoltam magamban, úgy 3-4évet gyakorlom és én leszek a sztár. Ehhez képest első nap, beiratkozásnál beszélgetés, miért szeretnék aikidozni? Gyakoroltam –e más sportokat?… És a végén azt mondta, az Aikido egy életre szól. Ez megmaradt bennem.
1995. januárjában, kb. 20-30 fős kezdő csoportba kerültem be. Nagyon tetszett, hogy az Aikido tanítási rendszere iskolai módon van felépítve, meg vannak határozva a támadási formák, amiből van bőven. Ebből kell létrehozni szinte minden technikát, egyre bővül az ember tárháza és nem ragad le 2-3 begyakorolt figuránál.
A vizsgák során az ember kap egy felmérést magáról, hogy hol tart. Lesz egy képe az indulásától a jelenlegi helyzetéig. Minél több sikeres vizsgán van túl, úgy egyre nehezebb technikákat több támadási formából tud megoldani. Minél magasabb szintre jutunk, annál jobban tudjuk saját, illetve partnerünk testét kontrollálni. 1995-1998-ig jártam Miklóshoz, de sajnos az a dojo bezárt. Ezután kb. fél-1 évet jártam Varga Andráshoz, aki egéyszégügyi problémák miatt abbahagyta az Aikidot és felszámolta a dojo-ját. 99 őszén Kitayama Toshijuki senseihez jártam. Ezután egy ideig nem gyakoroltam az Aikidot.
Régi baráti körömből szinte egyedül maradtam. Az Aikidot abbahagytam, hobbi szinten focizni kezdtem. 2003 körül még belekóstoltam az Aikidoba egy környékbeli dojoban, de csak két-három hónapig jártam, mert nem jött vissza az a jó érzés.
2009-ben a pestimrei könyvtárban találtam egy szórólapot, hogy a művházban szeptembertől Aikidó oktatás lesz, vezető edző Gulyás László, gondoltam megnézem mennyit fejlődött. Amikor én 1995-ben kezdtem, ő már 1 danos volt és néha ellátogatott a dojonkba. Akkoriban elég kemény, határozott volt az edzésen, kevesen szerettek vele edzeni, sokan elkerülték inkább. Nagyon sokat edzett. Volt akkoriban kiadva egy füzetünk Aikidos témákkal és a hátulján fel volt sorolva, hogy ki és hol tart edzést a hálózatunkban. Lacinak vagy három dojo-ja volt és hat napra be volt táblázva… Visszatértem, mert már nekem is hiányzott egy kis lazító mozgás. Kivártam a szeptembert és jelentkeztem.
Meglepődve tapasztaltam, hogy működik a technikája, annak idején még az erősebb győzött vagy kierőszakoltuk a technikát, itt pedig ahogy ráfogtam a kezére már emelkedett is a súlypontom, utána meg már a földön is voltam, mintha fal lett volna előttem. –Jé, ez működik! Most először tapasztaltam ezt az érzést, és nagyon tetszett, azóta lejárok hozzá tanulni. Örülök, hogy egy jó csapatban, jó hangulatban, újra gyakorolhatom az Aikidot, ami a hétköznapi, munkahelyi… stb. életemet is kiegyensúlyozottabbá teszi.
Régi álmom teljesült, amikor 2016 március 6-án vizsgáztam és elnyertem az 1. dan fokozatot.
2020. Március 8-án Az Aikikai Hungary által megrendezésre került dan vizsgán sikeres 2 dan fokozatot értem el.
Köszönet a Mori Dojo tagoknak is kitartásuk, jókedvükért és minden egyébért! Hálás vagyok minden tanítómnak, hogy hozzá tettek fejlődésemhez.
Domo arigato!
“ Az igazi harcos mindig három fegyverrel rendelkezik: a békesség ragyogó kardjával; a bátorság, bölcsesség és barátság tükrével; valamint a felvilágosodás értékes drágakövével.”